Mazsihisz portál vakok és gyengénlátók számára
(ingyenes felolvasó program letöltése)     Vissza a grafikus főoldalra

Tizenkét kőmives: Márkus Géza
Sorozatunkban tizenkét magyar zsidó építészt mutatunk be, akik az 1867-es Emancipációs törvény által lehetővé téve terveztek házakat a haza dicsőségére. A második részben Márkus Géza művészetét ismerhetjük meg. A sorozat első része ide kattintva olvasható el.

Márkus Géza  (képünkön) az egyik legjobban rajzoló építészünk, aki remek díszlettervező, művészeti író, könyvillusztrátor, sőt karikatúrista is egy személyben. Főműve, a kecskeméti Cifrapalota a magyar szecessziós építészet egyik szimbolikus alkotása.

Egy pesti üvegkereskedő, Márkus Miksa harmadik gyermekeként látja meg a napvilágot. Márkus az autodidakta művész mintája. Felsőfokú tanulmányokat nem végez, önmaga képzi magát építésszé.

Tizenhét évesen Gutwillig József építőmesternél kezd rajzolni, majd Freund Vilmosnál dekorációs feladatokat lát el. Rajztehetségére felfigyel Hauszmann Alajos és felveszi irodájába: Márkus a Kossuth térre készülő Kúria részletrajzain kezd dolgozni.

A századfordulón önálló irodát nyit, de néhány megrendelés erejéig Spiegel Frigyessel és a Komor-Jakab párossal is dolgozik.

Korai műve a VI. Bajza utca és VI. Kmetty utca sarkán álló háromemeletes eklektikus ház 1897-ből, amely nagy pilasztersorairól jellegzetes. 1898-ban indul a Lipótvárosi zsinagógára kiírt pályázaton és ezer koronás jutalomban részesítik pályaművét.

Építészete egyébként kezdettől fogva szorosan összefonódik a színházzal. Több színházépület tervezésében vesz részt, több színdarab díszleteit is elkészíti. Színpadi díszletképeiben épületeket, városrészeket vázol fel, a szecessziónak oly kedves régi, reneszánsz előtti korokból alakítva, romantikus részletekkel kiegészítve.

Temetőművészettel is foglalkozik. 1902-ben a Kossuth mauzóleum pályázatán indul Spiegel Frigyessel és Kalmár Elzával együtt. Ugyanebben az évben tervezi Polonyi Ilonka sírját Margó Edével a Kerepesi temetőben. 1903-ban pedig Kallós Edével együtt alkotja Erkel Ferenc síremlékét szintén a Kerepesi úti sírkertben.

Kallóssal fővárosi szoborterveket is készít: 1902-ben a Vörösmarty szoborra, 1905-ben a Kossuth és a Szabadságharc szoborra, 1906-ban a Munkácsy szoborra adnak be pályatervet. A Kossuth és a Szabadságharc szobor pályatervén a Komor-Jakab páros is partnere. Ezek közül a Vörösmarty szoborterv valósul meg, amelynek talapzatát tervezi Márkus.




Kecskemét, Cifrapalota
 

Az 1902-1903-ban Kecskeméten elkészülő főműve, a Kaszinó és Bérház (amit Cifrapalotának vagy Cifraháznak is neveznek) egy építész és egy dekoratőr festő műve. A lechneri formakincset és népi motívumokat használó kétemeletes, háromhomlokzatú sarokház a város színfoltja. A hangsúlyosan lekerített sarok, a tagolt oromfal, az íves vonalvezetés, a tetőzet zöld, okkersárga és egyéb színű Zsolnay-cserepei, a kúpcserepek, a kúpdíszek, a szellemes padlásablakok, a tetőgerinc mesebeli gombákra emlékeztető díszei, a mázas kerámiák egy érett magyar szecessziós épület vonásai. Belül a leggazdagabb díszítés az első emeleten a Kaszinó dísztermében található (Pávás terem). A belső dekoráció, amint az más szecessziós épület esetében is előfordul, eltérő stílusú részleteket is használ. A nagy stukkó keretek hasonlóak ugyan a külső homlokzaton látható lágy vonalú és plasztikájú kétszintes keretekhez, de azon belül itt más dekoráció biztosítja a változatosságot. A fehér stukkó leveleknek és virágoknak arany hátterük van, és hatalmas tükrök is kerülnek a terembe. Ilyenformán egy rokokó szalon alakul ki szecessziós dekorációval.

Márkus a Cifrapalota mellett Spiegellel megtervezi a szegedi Vajda-palotát (1910), a Kolozsvári Nyári Színházat (1910), amelyet majd 1960-ban bővítenek. Átalakítja a Nagy Endre Cabaret-t, a Király Színházat és a Jardin de Paris mulató épületét Budapesten, a Nagymező utcában. És ugyancsak Spiegel Frigyessel tervezi a debreceni Fémipari Szakiskolát (ma: Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola).


Kolozsvári Nyári Színház – elkészülte idején


Szeged, Vajda-palota


Ahogy szó volt róla, Komorékkal is több közös terven dolgozik: indulnak a Sáros fürdő helyére épülő Gellért szálló és fürdő pályázatán 1905-ben (végül a Hegedűs-Sebestyén-Sterk trió mögött másodikak lesznek), megosztott első díjban részesülnek kiskunhalasi szálló-tervükkel (1905), Szombathelyen színházat alakítanak át (1906). És nem utolsó sorban közösen tervezik a Népoperát, a mai Erkel Színház elődjét (1910-1912).


Budapest, az egykori Népopera
 

Márkus önálló műve az egykori pesti Király Színház átalakítása (1903) és a budapesti Bakáts téren az egykori Erdey Szanatórium, a mai Schöpf-Mérei Kórház (1905), amely Tőry Emil kétszintes kórházépületének helyén áll.




Budapest, Schöpf-Mérei Kórház


A sokoldalú művész, akinek testvérei is művészi pályát választanak (1), színházi díszleteket tervez a Budapesti Népszínház számára, könyvillusztrációt készít Erdős Renée verseskötetéhez, munkatársa lesz a Művészet című folyóiratnak, műkritikusként működik a Magyar Hírlapnál, karikatúrista a Színház című lapnál és ír az Új Magyar Szemlébe meg a Jövendőbe is. Igazi Gesamtkunstwerk-egyéniség, aki egyben a pesti kávéházak jellegzetes figurája. (Márkus különösen a New York kávéház Sárga Szalonjában tűnik fel sokszor Heltai Jenő, Molnár Ferenc és Kacsóh Pongrác társaságában.)

De mindenekelőtt építész, annak is vallja magát.

Utolsó munkája korábbi szakmai partnerével, Spiegel Frigyessel közösen tervezett premodern kislakásos bérházcsoport a Józsefvárosban, a főváros finanszírozásában (VIII. Vajda Péter utca 7-13.).

Az 1910-es évektől megromlik az egészsége, látását szinte teljesen elveszti. Utolsó terveit már csak mások segítségével tudja elkészíteni, nagy széndarabokat adnak kezébe, azokkal húzza széles, vastag vonalait, amelyeket végül már csak kitapogatni tud. Csupán 40 évet él.


Budapest, Vajda utca 7-13. – egykor


Halála másnapján így ír róla Ignotus a Nyugatban (2): „Márkus Géza született művész volt, a művész, kinek ujja alól természetesen nőnek ki a dolgok, törvényszerűen, az eleven növés szerkezetével. Amihez nyúlt, az mind kisarjadt, kiterebélyesedett, mintegy magból fejlett s magából táplálkozott tovább - mintha ő maga csak éppen hogy megtermékenyítette volna s csak megindította volna a természet erőinek alakító folyamatát. Erre sokáig nem gondoltunk, mialatt fiatal volt s próbálkozott s kereste az alkalmat, melyet eljegyezzen. S ezt nem mertük elhinni, mikor, alig megérkezve, máris elbúcsúzott s oszlopos feszülése derékban roppant meg. Most kezdjük elhinni s egymást figyelmeztetni rá - most, mikor élete lángja kialudt, ráeszmélünk arra, hogy élt – sajnos, már csak élt – köztünk valaki, aki teremtésre született, aki bírt, aki tudott.”

Gottdank Tibor
 

Jegyzetek

1 Márkus Miksa újságíró, a Magyar Hírlap és a Pesti Hírlap munkatársa, a Francia Becsületrend kitüntetettje; Márkus Dezső az Operaház karmestere és a Márkus Géza-tervezte Népopera igazgatója. Húga pedig Gáspár Arthur helyettes államtitkár felesége lesz.
2 Nyugat, 1912. II. 971-972.p.