Mazsihisz portál vakok és gyengénlátók számára
(ingyenes felolvasó program letöltése)     Vissza a grafikus főoldalra

Újabb sírra bukkantunk: megoldódik az Erika-rejtély?

Tossenberger Adél / Forrás: Hírszerzõ


Végéhez közeledik nyomozásunk Szeles Erikáról, akit 1956 novemberében, 15 éves korában lõttek nyakon Pest utcáin. A forradalmi forgatagban halála elõtt pufajkában és orosz gépfegyverrel pózolva örökítette meg egy dán fotós. A kislány fotója pedig címlapon járta be Nyugat-Európát, a bátorság szimbólumaként. Neve, származása, munkahelye és édesanyja neve után rábukkantunk a titokzatos Szeles Erika édesapjának nevére is.


A történet elején csak annyit tudtunk, hogy a kislányt Erikának hívják, sem a vezetéknevérõl, sem közelebbi hozzátartozóiról nem voltak információink. A kutatást Henning Schultz kezdte el, aki egyike volt azoknak a fiatal dán kamaszoknak, akik anno fotója alapján rajongtak Erikáért. Schultz gyerekként elrejtette az egyik legnépszerûbb dán magazin, a Billed Bladet három számát, és felnõtt fejjel bukkant rájuk egy láda mélyén az általános iskolai tankönyvei között.

A dán férfi ekkor döntötte el, hogy felkeresi Magyarországon a felcseperedett kislányt, s odaadja neki az újságokat. Erika azonban ekkor már nem élt. Schultz rengeteg idõt fektetett a keresésbe, több magyar lapot is megkért, hogy tegyék közzé Erika képét, hátha valaki ráismer. A kérést csak a Magyar Nemzet teljesítette, de nem jártak sikerrel.

Belevágtunk

A képre kattintva megtekintheti galériánkat!
(Fotó: Tossenberger Adél

A Hírszerzõ 2008-ban kezdett el foglalkozni a titokzatos kislány és családja történetével. Eddigi kutatásaink alapján már ismeretes, mikor született Szeles Erika és mikor halt meg, egy volt általános iskolai osztálytársnõjétõl pedig azt is megtudtuk, hova járt iskolába, ki volt az osztályfõnöke, és milyen személyiség volt. Jelleme megismerésében segített lapunknak Fonda Almerigo, aki egy helyen dolgozott a lánnyal a Béke Szállóban, és egy fotóval azt is bizonyította: együtt néptáncoltak.

A Hírszerzõ cikkének és a Magyar Nemzeti Múzeum Vagn Hansen 1956-os képeit bemutató tárlatának köszönhetõen egyre többen bukkantak fel a múltból, így egyre kerekebbé vált Erika története. A kiállításnak köszönhetõen jutott Hansen úr tudomására, hol nyugszik a kislány, lapunk pedig ennek nyomán felkereste a Kerepesi temetõt, és felkutatta sírt.

"Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. - 1956. XI. 7." - ennyi áll Szeles Erika Kornélia sírján, akinek a teljes nevére az "1956-os forradalom és szabadságharc hõsi halottai és ártatlan áldozatai, akiket ebben a sírkertben temettek el" feliratú márványtáblán bukkantunk rá.

Sok gyerek veszett oda '56-ban

A kutatás tovább folyt, és Eörsi Lászlónak, a '56-os Intézet munkatársának, a forradalmi harci csoportok jó ismerõjének közvetett segítségével újabb információkra bukkantunk. Horváth Miklós és Tulipán Éva "In Memoriam 1956" címû kötete tartalmaz egy "Magyarország 1956-os embervesztesége" címû mellékletet a forradalomban elhunyt áldozatokról, és azok ismert személyes adatairól.

Megdöbbentõ, hogy a forradalmi áldozatok 44 százaléka fiatalabb volt 25 évesnél, a felsõoktatásba, közép- vagy általános iskolába járó fiatalok közül pedig a legtöbb halott az ipari tanulók közül került ki. Erika is szakácsnövendék volt, amikor 15 éves korában a halálos lövés érte.

Sorozatlövés, nyaklövés, tüdõlövés, koponyalövés, agyroncsolás - olvashatjuk az elhalálozások okait a könyv mellékletében a nevek mellett. Eszerint Erika a VII. kerületi Péterfy Sándor Utcai Kórházban halt meg; nyaklövés érte.

Az itt feltüntetett adatokból az is kiderül, hogy Szeles Erika Kornélia Budapesten született a XIII. kerületben Blumenfeld Noémi gyermekeként, de utolsó bejegyzett lakcíme a VIII. kerület Bezerédi utca 11. szám alatt volt.

"Inkább tûnt vadóc csitrinek"

A kislányról egy másik szálon is jutottak el hozzánk információk, cikkünket ugyanis elolvasta egy 1983. október 23-án az Egyesült Államokba emigrált magyar újságíró, Földes Tamás. Földes 1956-ban 3-4 évvel idõsebb volt Erikánál, nem voltak közeli kapcsolatban, csak néhány szót váltottak egymással.

Földes emlékei szerint Erika és õ is látogatták a kislány anyai nagybátyja, a többek között karmesterként, zeneszerzõként, íróként és konferansziéként tevékenykedõ Bondi Endre irodalom klubját. "Õ csupán jelen volt az irodalmi délutánjainkon és valóban csak '56 nyarán, az utcán találkozva beszélgettünk elõször valamelyest hosszabban. Hogy halála mégis megrázott, annak oka az 1956-os lelkesedésem, majd az azt követõ sokk - nemkülönben a Bondi Bandi iránti szeretetem" - mesélte el lapunknak Földes, aki több helyen is megjelentette korábban a kislánnyal kapcsolatos emlékeit feldolgozó cikkét "Volt egyszer egy kislány" címmel.

A cikk, melyben a szerzõ csak homályosan emlékszik az általa Juditnak nevezett, ugyancsak Hansen fényképe alapján azonosított lányra, pontos adatokat nem közöl, de megjelent az Amerikai Magyar Hírlapban, az izraeli Új Keletben, legutóbb pedig, 2004-ben itthon is olvashattuk a Remény címû folyóiratban. A cikk önmagában nem alkalmas Erika személyazonosságának megállapítására, az abban olvasható leírás azonban néhány ponton megegyezik a kislány egykori ismerõseitõl származó információkkal.

"Inkább tûnt vadóc csitrinek, mint serdülõ ifjú hölgynek. Haját fiúsan rövidre vágatta, szívesebben járt nadrágban, mint szoknyában" - emlékszik vissza cikkében Földes. "Az akkor már tizenöt éves lány meglepõ érettséggel csatlakozott szópárbajainkhoz. Véleménye volt a Petõfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban" - írja az emigráns újságíró.

Összeáll a kép

Erika közelebbi családtagjait illetõen egészen idáig teljesen homályos pont volt a kislány 1944-ben tragikus körülmények között elhunyt édesapja. Egyes információk szerint a férfi egy koncentrációs táborban vesztette életét, nyomot azonban egyelõre nem találtunk utána.

Eddig nem tudtuk a férfi nevét, az édesanya, Blumenfeld Noémi sírja azonban errõl a titokról is lerántotta a leplet, az asszonyt ugyanis férjezett nevén temették el a Kozma utcai izraelita temetõben: Szeles Sándorné Blumenfeld Noémi néven. Az édesanyát, aki 3 éves korától egyedül nevelte kislányát, közös sírba temették szüleivel, a sírkövön pedig ez a megható felirat áll: "Kicsinyke domb, de nekünk egy világ, a boldogságunk van alatta…Drága szívét, ki csak ismerte, siratja és áldva áldja". 

A sírra az izraelita temetõ egyik eldugott parcelláján találtunk rá, ahol még a több mint tíz éve óta ott dolgozó portásnõ sem járt. Bár korábbi információink szerint az édesanya Erika halálát követõen néhány év múlva beleõrült a férje és a lánya elvesztése miatt érzett fájdalomba, a sírfelirat erre rácáfol, eszerint ugyanis a nehézsorsú édesanya 1911-ben született és 1990-ben halt meg.


Ha Önnek van bárminemû információja a cikkben szereplõ Szeles, vagy Blumenfeld családról, kérem, jelezze a tossenberger@hirszerzo.hu címen, hogy a történet minél teljesebbé válhasson!