mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Október « | »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
Szavazó

Deportálások Magyarországról

AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

DEPORTÁLÁSOK MAGYARORSZÁGRÓL


Magyarországon az első háborús kormány (Bárdossy László, 1941-1942) határozottan németbarát politikája ellenére, és a második (Kállay Miklós, 1942-1944] taktikázása mellett is, egészen az ország német megszállásáig (1944. március 19.) nem volt gettósítás vagy tömeges kivégzés. A német megszállás után az új, elkötelezetten németbarát kormány (Sztójay Döme 1944) amelynek több tagja antiszemita, a zsidók iránt határozottan ellenséges volt, már 1944. március végén -április elején eldöntötte, hogy a „zsidókérdés''-t a németek elképzelései szerint és velük együttmuködve oldja meg. A feladatot a magyar-közigazgatási apparátusnak, vidéken a Csendőrségnek, a fővárosban a rendőrségnek kellett teljesítenie, de létrehoztak egy zsidótlanító különítményt is, amely közvetlenül együttmuködött az Eichmann SS-alezredes (Obersfurrnbannführer) alá rendelt különleges bevetési egységgel(Sondereinsatzkommnndo).Rendeletben írták elő a zsidók „összeköltöztetés"-ét:a gettósítást (1944 április 26). Az országot hat körzetre (zóna) osztották fel: I. A Kárpátalja és Északkelet-Magyarország (ahol nagyobbrészt orthodox és haszid zsidók éltek); II. Észak-Erdély (amelyet az ún. Második bécsi döntés csatolt Magyarországhoz, 1940. augusztus 30, és amelynek zsidósága, legalábbis a városokban, nagyobbrészt magyar nyelvű és erősen magyar érzelmű volt); III. Észak-Magyarország; IV. A Dunától keletre fekvő déli részek; V. Dunántúl; VI. A fováros és környéke. Az 1944. április 7.-én kiadott belügyminisztériumi rendelet alapján vidéken április 15 k. felállított gettókból, zónáról zónára, május 15 és július 7 között hivatalos kimutatások szerint összesen mintegy 437.000 fot szállítottak el, teher vagy marhavagonokba zsúfolva őket, 70-90 főt egy vagonban a nyári hőségben élelem és víz nélkül, vagy legfeljebb egy vödör vizet és egészségügyi szükségletekre az egész vagon számára egy üres vödröt téve be minden vagonba, sokan már a többnapos út során kiszenvedtek.

A deportálásokat Eichmann Sonderkommandó-ja szervezte, de a csendorség, illetve városokban rendőrség, a magyar közigazgatási apparátus a MÁV személyzete stb. hajtotta végre. A csendőrök egészen Kassáig kísérték a szerelvényeket, ez volt a magyarországi vasúti csomópont, és innen német felügyelet alatt mentek tovább a szállítmányok. Számos visszaemlékezés szerint a magyar csendőrök bánásmódja sokkal brutálisabb volt, mint az őket, felváltó német őröké. A legtöbb deportáltat Auschwitzba vitték, de sokan kerültek közülük, részben már utóbb, Auschwitzból, más lágerekbe: a korábban főként politikai foglyok elhelyezésére szolgáló Bergen-Belsen, Buchenwald, Dachau, továbbá Mauthausen, Günskirchen, Ravensbrück (eredetileg női tábor), Sachsenhausen, illetve -már 1944 őszén -a Bécs környéki táborokba is (Strasshof stb.) Auschwitzban a magyarországi zsidó deportáltak közül mintegy 350.000 vesztette életét: meghalt, vagy a tömeggyilkosság áldozata lett. Július 7-én vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, aki egészen addig minden zsidóellenes intézkedést eltűrt, vagy egyenesen támogatott, részben külföldi kérések hatásá­ra leállította a további deportálásokat. Bár néhány szerel­vényt, a Pest környéki városokból, még ezután is elindítottak, Horthy fellépésének köszönhető, hogy a főváros zsidóságát, a már korábban ide menekült vidéki és külföldi zsidókkal együtt, a különleges egységnek nem sikerült elszállítania Auschwitzba.


deport__l__sok_2.jpg

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008