Új Szochnut-főnök Budapesten: „Mindig új és magasabb csúcsokat keresek”

Imádja Budapestet, hobbija a hegymászás és a természetfotózás, rendszeresen jár a MÜPÁ-ba hangversenyre, s  új posztján legfőbb célja a zsidó identitás erősítése és a zsidó közösségekkel való, igen szoros együttműködés. Interjú a 66 éves Roman Polonskyval, a  Szochnut (Jewish Agency for Israel) Közép-Kelet-Európai Régiójának új, Budapestre kinevezett vezetőjével.

Amikor belépek Roman Polonskynak az Izraeli Kulturális Intézetben lévő irodájába, a hangszóróból éppen Chopin szól, a falakon pedig azonnal megragadják a tekintetet azok a nagyméretű, színes természetfotók, amelyeken hegyvidéki és sivatagi tájak váltják egymást. Ebből a három tényezőből máris összeáll a vendéglátómról egy gyors személyiségprofil: Roman Polonsky szereti Chopint, tehát mélyérzésű, empatikus  ember lehet, ugyanakkor szereti a szélsőséges természeti környezetet, vagyis egyúttal a kihívások embere. 

A beszélgetésünk során kiderül, hogy eléggé közel jártam az igazsághoz. Roman Polonsky 66 éves, 1990-ben alijázott Izraelbe az akkori Szovjetunióból, majd belevetette magát az izraeli politikai életbe és a sajtó világába, pedig eredeti végzettsége szerint színházrendező és zongoratanár. Többek között arról beszélgettem vele, hogy miképpen vezetett az útja Budapestre, s milyen célokkal vág neki a munkájának a Szochnut regionális vezetőjeként. (Roman Polonsky szeptember elsején költözött Budapestre, s már elkezdett ugyan magyarul tanulni, az interjú azonban angol nyelven készült.)

– Chopint hallgatott, amikor beléptem ide. Ha már Budapesten vagyunk, hadd kérdezzem meg, hogy szereti Bartókot is?
– Szeretem, de nem játszom, inkább hallgatom, főleg Szvjatoszlav Richter előadásában. Ő egészen kitűnően és varázslatosan játssza. 

– Hallotta Richtert élőben is?
– Sajnos, nem, csak felvételről. A klasszikusok közül egyébként a legnagyobb kedvenceim Beethoven, Bach, Mozart, Schubert, Brahms, szóval főleg németek. Kedvelem Csajkovszkijt is, de számomra a legnagyobb: Beethoven. Sőt, hadd említsem meg Viszockijt, amikor őt hallgatom, úgy érzem, hogy ez a nagy orosz bárd rokonlélek volt Beethovennel. 

– Az ön anyanyelve orosz vagy ukrán?
– Orosz. 

– Szóval ön eredetileg ukrajnai orosz?
– Elsősorban zsidó vagyok. A mai Ukrajnában születtem, amikor az ország még a Szovjetunió része volt, szóval oroszul beszéltünk mindenütt. Voltak kivételek, Grúzia vagy Kazahsztán, ahol nem oroszul beszéltek, de nálunk igen.

– És magyar szót hallott odahaza, merthogy...
– Várjon, tudom, hogy mit akar kérdezni, igen, Ukrajna legnyugatibb részén sok magyar él, de én nem hallottam mifelénk magyar szót, mert nem onnan származom, hanem keletebbről, Besszarábiából. 

– Olvastam az önéletrajzában, hogy zongoratanárként végzett, nem hiányzott önnek az elmúlt évtizedekben a tanítás?
– Én nem tanításnak nevezném a zongoratanári munkát, hanem a zene és a nagy zeneszerzők iránt érzett szeretetem megosztásának másokkal. A zene igazából szeretet és mélység, azaz költészet a muzsika nyelvén. Nem tanítani szeretem, amit megismerek, hanem átadni másoknak, megosztani minél több emberrel. Nézze csak ezeket a képeket a falon a sivatagról! Imádom a sivatagot Izraelben és Jordániában, s azért készítettem ezeket a fotókat, hogy amit érzek e tájak láttán, azt másokkal is megoszthassam.

 – Ezért vágott bele oly sok mindenbe az élete során? Hiszen nagyon sokoldalú ember: zongorázik, hegyet mászik, túrázik, fotózik, volt újságíró és politikus, most Szochnut-főnök Budapesten.
– Azt ne felejtse ki, hogy héber nyelvtanár is voltam. Tudja, én az a fajta ember vagyok, aki nagyon szereti meghódítani az új csúcsokat, aki nagyon szereti az új kihívásokat, és aki mindig a legjobbat akarja nyújtani abban, amit éppen csinál. Másrészt mit is csinálhattam volna Izraelben színházrendezőként vagy zongoratanárként? 1990-ben alijáztam, és nagyon hamar rájöttem arra, amit a helyiek már régen tudtak: Izraelben több a színházrendező, mint a színész, ráadásul színészből is sokkal több van, mint nézőből. Van is egy vicc arról, hogy ha egy új bevándorló megérkezik Izraelbe, akkor az azért nem akar zongorázni tanulni, mert vagy zongoraművész vagy zongoratanár. Nekem szerencsém volt, hébert kezdtem tanítani, aztán újságíró lettem, majd dolgoztam Natan Saranszkij mellett, s részt vettem a pártja, az Israel BaAliyah megalapításában. A pártnak sikerült bekerülnie az izraeli parlamentbe, úgyhogy Saranszkij mellett miniszteri kabinetfőnökként is tevékenykedtem. 

A politikából kerültem a Jewish Agency-hez, Jeruzsálemben dolgoztam, az egykori szovjet területek tartoztak hozzám. Szerettem azt a munkát, de nem volt benne elég kihívás számomra, márpedig én az izgalmas és érdekes munkákat szeretem, az ismeretlen csúcsokat. Így kerültem Európába. Tavaly költöztem Berlinbe, de a koronavírus miatt szinte semmit sem tudtunk csinálni, márpedig a semmittevés nem az én közegem. 

A Szochnutnál elkezdődött egy beszélgetés arról, hogy nem mennék-e inkább Magyarországra, én pedig úgy éreztem, hogy ez igazi kihívás lesz, hiszen Budapesten van zsidó élet, vannak élő zsidó szervezetek és intézmények. Elkezdtem tapogatózni, beszélgettem sok mindenkivel a budapesti zsidóságból, el is jöttem ide, aztán teljesen beleszerettem ebbe a városba. Számomra tehát Budapest olyan, mint egy hegycsúcs, amit meg szeretnék ismerni. 

– Mi ragadta meg a magyar fővárosban?
– Először is hihetetlenül gyönyörű, kissé emlékeztet Leningrádra, azaz a mai nevén Szentpétervárra, ahol annak idején tanultam. Az épületek nagyon szépek és történelmiek, ez a város számomra sokkal szebb és sokkal izgalmasabb, mint Berlin volt. Berlin egy szép és pezsgő nagyváros, de Budapesten van valami megfoghatatlan, ha meglátok egy szép kis utcát, azt érzem, a mélyére kell hatolnom. A Parlament mellett lakom, az ablakom a kupolájára néz, el tudja képzelni, milyen mesés fényekben és látványban van részem minden nap. De a döntésemben természetesen nagy szerepet játszott az is, hogy itt mintegy 100 ezer zsidó él, ez európai összehasonlításban is egy jelentős zsidó közösség.  

– Mik a legfontosabb céljai a következő egy évben? Mivel volna elégedett a posztján egy év múlva?
– A közép-kelet-európai régió tartozik hozzám, Csehországtól kezdve Bulgárián át Ukrajnáig minden, de kétségtelenül a budapesti, a magyarországi munkámra szeretnék fókuszálni leginkább. Partneri kapcsolatot szeretnék teremteni a magyar zsidó felekezetekkel, szervezetekkel és intézményekkel, többek között a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével, de fontos számunkra a Chabaddal való partneri kapcsolat kialakítása is, s még sorolhatnám a Bálint Házat, a rabbiképzőt, a Laudert, csak félek, kihagyok valakit. 

Úgy tekintek ezekre a szervezetekre és intézményekre, mint egy mozaik kirakós darabjaira, amelyeket bizonyos értelemben mi, a Szochnut tudunk összeilleszteni, összehozni, mégpedig azáltal, hogy kölcsönösen megosztjuk egymással a saját értékeinket. Életvidám, élénk, mozgalmas zsidó hellyé szeretném tenni ezt a házat, ahol találkozhatunk egymással, ahová vendégeket hívhatunk Izraelből, s ahol olyan programoknak adhatunk helyet, amelyek a bennünk élő közöst, azaz a bennünk élő zsidó szellemiséget szólítják meg. 

A magyar zsidó közösségek és szervezetek sokfélék, de abban közösek, hogy a zsidóság nagy családjához tartoznak. Az a célom, hogy találjuk meg egymásban ezt a közös értéket, amely mindannyiunkban ott van, csak elő kell hívni, teret kell neki adni. Ez a legfontosabb cél számomra: hogy olyan helyet teremtsünk, amely teret ad a másik megismerésére. Ha úgy tetszik, ez a cél is egy hegycsúcs, amit közösen kell megmásznunk és meghódítanunk. 

– Mikor tervezi meglátogatni a budapesti zsidó közösségeket?
– Most pár napra haza kell utaznom Izraelbe, hogy megkaphassam a koronavírus elleni harmadik oltást. Ha már teljesen védett leszek, körbe fogom járni a szervezeteket, s természetesen az önök elnökéhez, Heisler úrhoz is az elsők között megyek el. Ugyancsak szeretném végiglátogatni a zsinagógákat, mert azt hallottam, hogy gyönyörűek. 

– Pénteki szombatfogadásokra is tervez menni?
– Természetesen, hiszen mindenhová nagy örömmel megyek, ahová csak meghívnak. Minél több emberrel szeretnék személyesen is megismerkedni, mert a Szochnut helyi vezetőjeként partnerséget, barátságot, együttműködést keresek és kínálok.