Szerdócz Ervin: A samesz és a nevenincs angyal

Máramarosszigeten a rabbinál egyszer bevádolták a sameszt, hogy nem alkalmas a munkája elvégzésére. A rabbi három nap gondolkodási időt kért, majd egy „nevenincs angyalra” hivatkozva hozott döntést. Ezt a történetet meséli el az aktuális hetiszakaszunk (Vájérá –  וַיֵּרָא ) kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.

וַיֹּאמֶר קַח-נָא אֶת-בִּנְךָ אֶת-יְחִידְךָ אֲשֶׁר-אָהַבְתָּ, אֶת-יִצְחָק, וְלֶךְ-לְךָ, אֶל-אֶרֶץ הַמֹּרִיָּה; וְהַעֲלֵהוּ שָׁם, לְעֹלָה, עַל אַחַד הֶהָרִים, אֲשֶׁר אֹמַר אֵלֶיךָ.
„És szólt hozzá: Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.” (I.M. 22/2.)  

„Vedd egyetlen fiadat”? Érdekes, hiszen Ábrahámnak két fia volt. Ábrahám kérdezte I-tentől: „Két fiam van melyiket áldozzam fel? 

„Az egyetlent”. 

„Két egyetlen fiam van: Ismael Hágártól és Izsák Sárától.”

I-ten válasza: „Akit szeretsz”! 

„Mindkettőt szeretem” válaszolta Ábrahám.

„Izsákot értem” szólt végre határozottan I-ten: וְהַעֲלֵהוּ שָׁם, לְעֹלָה „és áldozd fel őt égőáldozatul”.

Miért kérte I-ten Ábrahámtól, hogy mutasson be engesztelő áldozatot? 

A keresztény kultúrkörben az „áldozat” értelmezése: „engesztelés a világ bűneiért". De azt olvassuk a Tórában (II.M.29/33.), hogy וְאָכְלוּ אֹתָם אֲשֶׁר כֻּפַּר בָּהֶם „És egyék meg azt, amivel engesztelést végeztetett...” Tehát az, aki engesztelő (bűn vagy vétek) áldozatot mutatott be, annak ennie kellett az áldozati állat húsából.  

A Talmud Peszáchim traktátusának 59b oldalán az áll, hogy „esznek az áldozatból, miközben az áldozati állat eredeti tulajdonosai szereznek engesztelést a bemutatott áldozat révén". Így érthető! A bűn- és vétekáldozatok húsának nagy részét az áldozatot bemutató és családja tagjai fogyasztották el.

Az עֹלָה a „teljes” áldozatot viszont teljes egészében,  „szőröstül.bőröstül” elégették. Az, aki az áldozatot bemutatta, nem ehetett az áldozati húsból. Ha I-ten engesztelő áldozatot kért volna Ábrahámtól, akkor eleve kannibalizmust kért volna az Ősapától, amit Ábrahám visszautasított volna.

Az Atyák tanításaiból ismert a történet, melyben  וְהָאֱלֹהִים, נִסָּה אֶת-אַבְרָהָם „I-ten megkísértette Ábrahámot (I.M. 22/1.). 

Az Ősapa tízedik megkísértése fiának feláldozása égőáldozatnak. 

Ábrahám és Izsák, az apa és a fiú mennek a hely felé, ahol az apa kész eleget tenni I-ten felszólításának.  וַיֹּאמֶר יִצְחָק אֶל-אַבְרָהָם אָבִיו „És szólt Izsák atyjához, Ábrahámhoz és mondta: Atyám (I.M.22/7.) 

Miért szólítja meg apját Izsák ebben a feszültséggel teli pillanatban, miért szólítja úgy: „Atyám”?

A Midrás Rabba gyűjtemény szerint Izsák azt mondta Ábrahámnak: „Most már biztosra fogja venni a világ, hogy nem tőled, hanem Abimelektől  származom. Különben nem áldoznál fel, hanem megkönyörülnél, miként az Atyja megkönyörül tulajdon gyermekén. 

Ezért mondja neki „kérdőn”: „Atyám! Vajon tényleg az Atyám vagy”?

Ábrahám válasza: „Te a fiam vagy”. Mire Izsák: „Ha tényleg fiad vagyok, hol az áldozat?” Felelt Ábrahám: „Majd kiszemel magának I-ten bárányt az áldozatra”. Ebből jön rá Izsák, hogy ő lesz az áldozat: „És mentek ketten együtt.”-ahogy a Tóra írja. 

Kinek nagyobb az érdeme, Ábrahámé, aki saját kezével kész tulajdon fiát föláldozni, vagy Izsáké, aki engedte magát feláldozni?

Báchja ben Áser szerint Ábrahámé a nagyobb érdem. Nagyobb önmegtagadás és lelki erő kell ahhoz, hogy valaki feláldozza saját fiát, mint ahhoz, hogy valaki engedje magát feláldozni. Mások szerint Izsák érdeme nagyobb, mivel Ábrahám magától I-tentől kapta a felszólítást, Izsák viszont apjától tudta meg. Így Ábrahám érdeme mégis nagyobb, mivel Izsák köteles engedelmeskedni atyjának. 

A történet pozitív kicsengésű. Megszólal a mentőangyal: אַל-תִּשְׁלַח יָדְךָ אֶל-הַנַּעַר, וְאַל-תַּעַשׂ לוֹ, מְאוּמָה„ Ne nyújtsd ki kezed a fiúra és ne tégy neki semmi rosszat…” (uo. 22/12.) 

A megvádolt samesz esete

Történt, hogy Máramarosszigeten, a „szfárd” közösség megelégelte sameszük viselkedését. Panaszt tettek Smuel Danzig (1873-1944) rabbinál. Követelték, hogy rúgja ki az illetőt. 

A Rabbi sorra maga elé rendelte a vádlókat és kikérdezte őket. Egy ember megélhetéséről volt szó és a Tóra szerint, nem lehet egy embert csak úgy elítélni. Két, három, vagy annál több tanú kell ahhoz, hogy igazságos ítéletet hozhasson, hogy „halálra” ítélje az illetőt.

Jöttek sorra a vádlók. Egyikük elmondta, hogy a samesz részeges. Másik azt állította róla, hogy káros szenvedélye van: szeret kártyázni. Jött olyan is, aki azzal vádolta, hogy érdeklődése – elég elítélhető módon – kiterjed a szebbik nemre, holott házas ember. 

Végül jött a snórer (koldus) is, akit „bolond” Harrynek neveztek. Azt mondta, hogy ő is sok szóbeszédet hallott az illetőről, de el kell mondania azt, hogy a samesz soha nem ment el úgy mellette, hogy ne adjon egy kis pénzadományt neki. Az is gyakran előfordul, hogy húst, barheszt és bort küld neki, hogy kellőképpen megtarthassa a Sábeszt.

A rabbi három nap gondolkodási időt kért.

 Annak elteltével összehívta a közösséget, és azt mondja:

– Ti itt mind azt kéritek tőlem, hogy rúgjam ki a sameszt. Az várjátok el, hogy הַעֲלֵהוּ, áldozzam fel, öljem meg ezt az embert. Jöttetek és elmondtátok kifogásaitokat. Igen! Valóban ezek miatt a súlyos vádak miatt ki kéne rúgni a szerencsétlent. De ismeritek a Tórából az עקידת יצחק (Izsák megkötözése) történetét. Ahhoz, hogy megöljünk egy embert, ahhoz I-ten parancsa kell! I-ten mondta: קַח-נָא „vedd”, és  וְהַעֲלֵהוּ és „áldozd fel”, öld meg! Majd jön a legkisebb angyal, akinek még nevét sem ismerjük, olyan jelentéktelen. Ez a legkisebb, ismeretlen, nevenincs angyal mondja: אַל-תִּשְׁלַח יָדְךָ „Ne nyújtsd ki kezed….” Ne öld meg! És Ábrahám nem öli meg. Mert egy kis angyal szava is elég, hogy élhessen az, akit Ábrahám kész feláldozni! Ti mind vádoltátok, kértétek, haljon meg a samesz! Csak Harry, a snórer, egyedül ő mondott jót róla... Harry, a kis angyal! Döntöttem! Nem rúgom ki a sameszt! Nem veszem el megélhetését! Ne öljük meg a sameszt!”

És a samesz megmaradt samesznek! És a samesz megváltozott... És  mindazok, akik vádolták, rövidesen rájöttek, milyen helyes volt a rabbi ítélete!

אַל-תִּשְׁלַח יָדְךָ „Ne nyújtsd ki kezed….”