Önmagunk nem lehetünk önmagunk céljává – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 19 óra 53 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 08 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten az Emor (Mózes 3. 21:1–24:23.) hetiszakaszt olvassuk.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

Az Ómer-számlálás a Pészach és Sávuot közötti időszakban felkészülés a Tóraadásra, vándorlás a szabadság értelme felé a sivatagban, öröm, gyász és felismerés drámája. Az út Isten felismerésének öröme felé.

„És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hetet. 16. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot; azután áldozzatok új ételáldozatot az Örökkévalónak”. Ez áll a mostani hetiszakaszban, az Emorban.

Az első aratás ünnepétől, amely egybeesik a Pészachhal, az ünnep másnapjától kezdődik, ahogy a Biblia előírja. Illetve nem úgy. Ugyanis a fordítás kicsit „csal”, illetve értelmez. A szövegben szó szerint nem az áll, hogy az ünnep másnapjától, hanem az, hogy a szombat másnapjától, tehát a Pészach időszakára eső szombatot követő naptól kéne számolni a betű szerinti értelem szerint, nem a Pészach ünnepének másnapjától.

A rabbik azonban, akiknek az értelmezését, a szóbeli hagyományt mi, rabbinikus zsidók követjük, úgy értették, hogy itt a szombat-kifejezés általában a Pészach ünnepére utal. A karaiták, akik kiváltak a rabbinikus zsidóságból és aprócska közösségük máig is él, betű szerint veszik a szöveget és tényleg a szombat másnapjától kezdik az ómer-számlálást.

Az aratási időszakában kell számolnunk 7 hetet, amíg ismét ételáldozatot kell bemutatnunk Istennek. Egyúttal felkészülünk arra a kivonulás újraélése, Pészach után, hogy nemsokára nem céltalan lesz a szabadságunk, hanem értelmes, megkapjuk a Tórát, amelyből megtanulhatjuk, hogyan kell élni. Önmagunk nem lehetünk önmagunk céljává, csak valami olyasmi, amit még el kell érnünk, olyasmi tehát, ami több, mint mi vagyunk. Ezt keressük az Ómer-számlálás időszakában. Amely gyászidőszak is. Rabbi Akiva tanítványai között az Ómer számlálása idején pusztított a pestis. Az Ómer-számlálás az önvizsgálat és az elmélyülés ideje. A fájdalom felkészülés is az értelmes életre, amelyet a Tóra ígér.

Ahol van halál, ott élet is van, mi elmegyünk és a helyünkbe újak lépnek, csak posta voltál, ahogy Babits Mihály mondta. Rabbi Akiva egyik legkiválóbb tanítványa az Ómer-számlálás 33. napján halt meg és ezen a napon fedte fel a zsidó misztika legmélyebb titkait. Ezen a napon ünnepli tehát születésnapját a Zóhár, a kabala legfontosabb könyve a hagyomány szerint. Amíg be nem fejezte, a legenda szerint nem jött el az este, amikor mégis, már a birtokában volt a világ a végső titkok egy részének. Ezért gyújtunk egyesek szerint mi is tüzeket ezen a napon, vigyázzuk a fényt.

Mert azok szomorúsága, akik életük náluk magasabb értelmét keresik, örömre változik majd. És a végén elérkezik hozzájuk Isten kinyilatkoztatása a mostani időszak végén, Sávuotkor. Ezután sem lesz ez másként.

Békés és nyugodt szombatot kívánunk!