Egyik kevésbé kiemelkedő, ám mégis oly kedves, manapság egyre népszerűbb ünnepünk, héber neve szerint Tu bisvát, svát hónap 15-ike, a fák újéve, az ünnep idén január 27-én, szerdán este kezdődik, s csütörtök estig ünnepeljük.
Az Ember nem azért kapta a képességeket, amelyek kiemelik a többi élőlény közül, hogy leigázza és tönkretegye, hanem azért, hogy művelje és őrizze világunkat. Erre figyelmeztet, a huszonnegyedik órában, a Fák Újéve.
„Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint”, veti fel az Örökkévaló a Tóra elején. Így kerülünk először szóba, ennyire előkelő születésünk története. De miért a többesszám, ki az, akivel a Seregek Istene megtárgyalja az ötletét, hogy élhetnének akár emberek is a világon? Kinek a véleményét, jóváhagyását kéri? Kinek kellett a Tóra szerint beleegyeznie az emberek teremtésébe? A modern ortodoxia alapítója, Samson Raphael Hirsch rabbi szerint magának a természetnek, amely már készen volt, a madarak röpködtek, a halak úszkáltak, az emlősök rohangálták már benne, megvoltak a fűzfák és a kardvirágok, a dzsungelek, de ebben a másodpercben mi még nem voltunk máshol, csak a Jóisten gondolataiban.
Kell-e vajon olyan lény ebbe a diadalmasan, öntudatlanul élő televénybe, amely Isten képmását viseli, képes hatalmas dolgokat kitalálni és végbevinni, megváltoztatni, kijavítani vagy végérvényesen tönkretenni mindent? Itt vagyunk, tehát a természet, a Teremtés rábólintott Isten ötletére. Alighanem a következő évtizedekben dől el, jól tették-e, megérdemeltük-e tőlük ezt a bizalmat.
Az idézet úgy folytatódik, hogy az ember feladata az lesz, „hogy uralkodjék a tenger
halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón,
mely mozog a földön”.
A Teremtés
királyt választott magának, az Örökkévaló földi helytartóját. Ezért áll a
Teremtés történetének következő fejezetében, hogy Ádám, majd Éva dolga az lesz,
hogy együtt, egyenlő felekként, műveljék, szolgálják és őrizzék meg a Földet.
Mert ez, a rájuk bízottak védelme az uralkodók, vezetők dolga. Azért a Teremtés
feje az ember, mert felelősséggel tartozik érte.
A Fák Újéve
modern átértelmezése, amely nem hűtlen a Tóra szelleméhez, arra emlékeztet
minket, hogy csak a természet beleegyezésével létezhetünk. „Többé nem
hagyhatjuk figyelmen kívül azt az irtózatos mértékű kárt, amelyet a globális
ipari társadalom okoz a bolygó ökoszisztémáinak”, figyelmeztet a nemrég elhunyt
Jonathan Sacks rabbi, napjaink egyik legfontosabb vallási tanítója. Valóban
nem. Ha komolyan vesszük az ünnep üzenetét, nem élhetünk úgy, mint eddig. És
ezt mind nagyon pontosan tudjuk.
A Szombat,
tanítja Hirsch (akit Sacks rabbi idéz) azért adatott az emberiségnek, hogy ne
uralkodjon el túlzottan a birodalmán, Isten teremtett világán. A nyugalom napjain
vissza kell adni a kikölcsönzött világot tulajdonságának, hogy el ne felejtse,
csak „kölcsönbe” kapta.
A
gyümölcsevés, a természet ünneplése segíthet újra megtalálni a helyünket a
világban. Most még a saját kezünkben van a sorsunk.
Boldog ünnepet kívánunk.