„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld” – ma este itt a Fák Újéve

Miért van egyszerre minden fa születésnapja? Miért kell nekik születésnap egyáltalán? Hogyan lett környezetvédelmi ünnep Svát 15-éből? Ma este megérkezik Tu BiSvát, majd holnap (hétfőn) egész nap a Fák újévét ünnepeljük. 

A fák újéve (ros hásáná leilánot), mert Izraelben e naptól számítják a gyümölcstermő fák tizedével kapcsolatos előírásokat a három vagy az idősebb fák esetén.

Svát hónap 15-e, idén: 2021. január 16. hétfő (a Tu az ünnep nevében a héber ABC két betűjének, a Tetnek és a Vávnak az összesített számértéke, a Tet 9, a Váv 6) a Fák Újéve, a négy zsidó újév egyike. A fák gyümölcsét a Tóra parancsa szerint három évig nem szabad megenni, miután elültettük őket, a negyedik év termését a papságnak kellett adni, onnantól fogva lehetett a fa gyümölcsét fogyasztani. Ahhoz azonban, hogy mindezt számon lehessen tartani, tudni kellett, mikor lép új évbe egy-egy fa, mikor van a születésnapja és a bölcs rabbik úgy döntöttek, hogy Svát hónap 15-én ünnepli minden érintett fa a szülinapját, annál nagyobb lehet a buli.

A Tóra elején két Teremtéstörténet áll egymás után: az egyikből azt tanuljuk meg, hogy az ember a Föld ura, akinek joga van és lehetősége is, hogy alakítsa a természetet, a másikból azt, hogy az ember a föld pora pusztán, akinek az a dolga, hogy művelje és őrizze a földet.

Mert az ember felelős lény, döntéseket hozhat, javíthat és ronthat a világot, vezető, de nem tulajdonos, hanem házmester a földön. „Amikor az Örökkévaló az első embert teremtette, fogta és körbevezette az Édenkert fái között és azt mondta neki: Nézd a munkáimat, milyen szépek és dicséretreméltóak. És mindent, amit teremtettem Neked teremtettem. Legyen rá gondod, hogy ne rontsd el és ne rombold le a Világomat, mert nincs senki, aki helyrehozhatná utánad”. Ez a meghökkentően modern midrás éppen arról beszél, amiről mi is mostanában: hogy ez az egyetlen Földünk van, „nincs másik”.

A gyümölcsfákat a Tóra nagyon megbecsüli, hiszen ezek etetnek minket, elvileg, ha az Édenkertben maradhattunk volna, nem ennénk húst, egyedül a fák gyümölcsei, a növények táplálnának minket. A gyümölcsfák életét még háború idején is óvni kell a Tóra szerint, a rabbik és nyomukban Maimonidész kiterjesztik mindezt és a rombolás, pusztítás, pazarlás általános tilalmát vezetik le belőle.

A fák azért is fontosak a zsidó hagyománynak, mert gyakorta túlélnek és így önzetlenségre tanítanak bennünket, arra, hogy véges lények vagyunk ugyan (az embere élete csak egy kósza fuvallat, ahogy a Zsoltárok könyve és a Prédikátor Salamon tanítja) de az, amit elkezdünk, az utódainkban folytatódik. Ez, hogy az utódainkkal kell osztoznunk a földön, úgy kell élnünk a Teremtett Világban, hogy a még meg nem születettek irányítsák lépteinket, ez az ökológiai szemlélet, amelyet a Talmud már jól ismert: „Egyszer Honi utazása során egy szentjánoskenyérfát ültető emberre lett figyelmes. Megkérdezte tőle: mikor fog ez a fa gyümölcsöt hozni? Az ember úgy felelt: Hetven év múlva. Honi tovább kérdezett: biztos vagy benne, hogy még élni fogsz hetven év múlva? Az ember úgy felelt: amikor a világra érkeztem, már gyümölcshozó szentjánoskenyérfákat találtam itt. Ahogy az atyáim elültették őket nekem, úgy ültetem el én ezeket a gyerekeimnek”.

A Biblia előírásai vissza rendelik adni a földet minden jubileumi évben az eredeti tulajdonosának: a föld ugyanis, amelyből vétettünk, amelyhez tartozunk, nem a birtokunk, hogyan is birtokolhatnánk azt, amiből lettünk, s amibe visszatérünk majd, amikor utódainknak adjuk a teremtést. A szaporodjatok és sokasodjatok, az első parancs ezt jelenti: halandók vagytok, de felelősek azért, ami utánatok jön. Adjátok tovább, vigyétek tovább a teremtés művét. Mert „nemzedékek jönnek-mennek, de a Föld örökre megmarad” – tanítja az Írás.

A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és vendégek vagytok nálam” (Mózes 3. 25. 23.)

A Fák Újévének idején végső soron azt ünnepeljük, hogy vendégek vagyunk ezen a földön, „egy nagy, ismeretlen Úr vendégei”, ahogy Kosztolányi Dezső írta.

Az ünnepi széder menete:

Kiindulásként szépen megterített asztal, esetleg gyertyák.

Kézmosás után együtt kell elmondani az első áldást: Áldott vagy Te, Örökkévaló, minden élet Forrása, aki megszentelt Bennünket parancsolataival, és megparancsolta nekünk a (rituális) kézmosást.

A széder vezetője (bárki lehet) ezután felolvassa az első tórai idézetet, a Teremtés könyve legelejéről: „Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő fajtája szerint, amelyben legyen néki magva e földön” (Mózes 1. 1. 11.) A fák és gyümölcseik ünnepén a Teremtés végtelen gazdagságát ünnepeljük, hogy mi minden férhet el benne, ki-ki „az ő fajtája szerint”.

Első pohár bor:

Az első pohár bor fehér, a telet és a teremtés kezdetét idézi, amikor a Teremtő energia kezdeti élettel töltötte meg a Teremtést. Az áldás, amelyet mondunk rá: Áldott vagy Te, Örökkévaló, minden élet forrása, a szőlőtő gyümölcsének teremtője.

Tórai olvasmány:

Mert az Örökkévaló, a Te Istened bevisz Téged egy jó országba, patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek országába, amelyek erednek a völgyekben és a hegyekben; búza és árpa, szőlő, füge és gránátalma országába, olajfa és méz országába, olyan országba, amelyben nem tengődésben eszed kenyeredet, ahol nem lesz hiányod semmiben; olyan országba, amelynek köve vas és hegyeiből rezet vájhatsz. És enni fogsz és jól fogsz lakni és áldani fogod az Örökkévalót, a Te Istenedet azért a jó országért, amelyet adott Neked (Mózes 5. 8. 7-10).

Első gyümölcs:

Bármelyik csonthájas, amelyiknek a héja kemény és a belseje ehető, a külső, fizikai védelem fontosságára, a testünk karbantartására utal. Áldása: Áldott vagy Te, Örökkévaló, minden élet Forrása, a fa gyümölcsének teremtő.

Második pohár bor:

A fehérbe már keverünk kicsi vöröset is, ez az évszakok változását és a születés, alakulás misztériumát szimbolizálja. Az áldás a borra természetesen ugyanaz, mint előbb.

Tórai olvasmány: Áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhednek gyümölcse, földed gyümölcse és marháid, barmaid és juhaid szaporodása; áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel jöttödben és mentedben. (Mózes 5. 28. 3-6.)

A második gyümölcs:

Ennek a magja kemény, belül kemény, kívül ehető, datolya, oliva, barack. A belső erőnket tudatosítja, fejezi ki, ennek növelésére hív fel, a belső béke és egyensúly keresésére. Az áldása ugyanaz, mint az előző gyümölcsöknek

A harmadik pohár bor:

A vörösből van már több benne, de még belekeverünk némi fehéret, az átmenet, a tavasz, az újjászületés folyamatának újabb lépésénél, az áldás értelemszerűen ugyanaz.

Tórai olvasmány:

És formálta az Örökkévaló Isten az embert a földnek porából, és lehellte az orrába az élet lehelletét. Így lett az ember élő lélekké. (Mózes 1. 2. 7.)

A harmadik gyümölcs:

Ez maradéktalanul ehető, Isten mindenütt jelenvalóságát és ha tetszik, a feltétlenséget, a Hozzá és szerencsés esetben egymáshoz fűződő kapcsolataink feltétlenségét szimbolizálja, a megnyílást és a bizalmat. Füge, szőlő, mazsola. Áldása ugyanaz, mint eddig.

A negyedik pohár:

Ez teljesen vörös, a mindannyiunkban jelenlévő isteni szikrát szimbolizálja és a teljes átmenetet, a közelgő évszakváltást, a tavaszt.

Tórai olvasmány: És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta, hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad” (Mózes 2. 3.2.)

A negyedik gyümölcs:

A külső héja, bár nem ehető, de puha, mint a mangóé, a banáné, az ávokádóé. A titkokat, a végső titkokat szimbolizálja, a Tóra titkait, amelyeket kutatunk, miközben a Tóra tanítása éltet, táplál bennünket.

Az áldás ugyanaz, kivéve a banánt, arra azt mondjuk, az áldás elejének megismétlése után, vagyis a föld gyümölcsének megteremtője, mert a zsidó jog besorolása szerint a banán nem fán terem.

Isten hozta Önöket a földön, érezzék jóm magukat és vigyázzanak a berendezésre. Boldog fa-újévet kívánuk!