Novák Attila: Nekem személyes adósság ez a könyv

A héten tartották Novák Attila: Ideológia és önazonosság – Az 1953-as budapesti cionista per című kötetének online bemutatóját.  A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) által kiadott könyv szerzőjével, a NKE Molnár Tamás Kutatóintézet tudományos főmunkatársával Pap Milán politológus, az MTKI munkatársa és Vári György irodalomtörténész, rabbinövendék beszélgetett.

A magyar kommunista rezsim a Szovjetunió cionista pereinek „magyar kiadását” tervezte azáltal, hogy 1953-ban börtönbe vetettek néhány, a gyerekkort alig maga mögött hagyó, holokauszttúlélő fiatalt. Novák Attila történész Engländer Tibor és társainak büntetőperét, annak hátterét, előzményeit és politikai motivációit tárja fel. 

Habár a kötet a NEB kiadásában már tavaly megjelent (mi is írtunk róla), a világjárvány miatt csak most tartották meg a bemutatóját online keretek között. Novák Attila kifejtette: a kötet megírását személyes adósságnak érezte, hiszen ismerte  Engländer Tibort, többé-kevésbé a tanítványának is mondhatta magát, járt hozzá a Bethlen téri zsinagóga épületében tartott foglalkozásokra. 

Novák Attila történész (Fotó: NKE)

Pap Milán kérdésére, hogy ideológiailag és szervezetileg a korszakban hogyan helyezhető el Engländer Tibor és társainak csoportja, a szerző kifejtette: nem szabad elfelejteni, hogy olyan emberekről van szó, akik tizen- és huszonéves holokauszttúlélő zsidó fiatalok, és egy lezárt országban élnek, ahol megszűntették a cionista mozgalmakat. Ezekről a tényezőkről ez a maroknyi fiatal nem akart tudomást venni, és azt sem akarta elfogadni, hogy a mozgalmukat illegálisnak tekinti a hatalom. A csoport jelentős mértékben baloldali volt, vagyis különös ellentmondást jelentett számukra, hogy egy baloldali csoportot éppen egy baloldali állam kényszerített illegalitásba.

 Novák Attila hozzátette: a szituáció megértéséhez tisztában kell lenni azzal is, hogy a hazai körülményeket nagyban meghatározta az akkori szovjet vezetés és a frissen létrejött Izrael viszonya. 

Izrael ugyanis a nyugati világ felé fordult, egyre inkább eltávolodott a Szovjetuniótól és a keleti blokktól, ahol végigsöpört egy Izrael-ellenes hullám. Ez azért fontos a történtek megértése szempontjából – tette hozzá –, mert az Engländer-per nem elszigetelt jelenség volt, ezzel párhuzamosan a pártban, továbbá több állami szervnél és intézményben „tisztogatás” indult 1953 elején. 

A rendszernek szüksége volt egy olyan, ellenségesnek kikiáltható cionista csoportra, amelyről nem a rezsim mondta, hogy cionista, hanem a tagok maguk.

Engländer Tibor

Vári György szerint alapvetően fontos a történetben a nemzetközi kontextusba való helyezés, de ami a mikroperspektívát illeti: a gyerekkorból a felnőttkorba éppen átlépett emberek kerültek a vádlottak padjára, akik ráadásul döntő pontokon lojálisak a rendszerrel, a konspiratív potenciáljuk meglehetősen csekély, azaz nem tűnnek veszélyesnek a rezsimre nézve. Mivel a mozgolódás állambiztonsági szempontból irrelevánsnak tűnik, joggal tehető fel a kérdés: mi volt ezeknek a fiataloknak a célja, hogyan találtak egymásra és milyen közegből jöttek?

A felvetések kapcsán Novák Attila kifejtette: hogy egy rendszerre mi veszélyes és mi nem, az egy jogállamban mérlegelhető, de az egyre paranoisább magyar-szovjet blokkban ez a kérdés másképpen vetődött fel. Az állam totális kontrollt kívánt érvényesíteni minden mozgolódás fölött, ami azért volt érvényes Engländerék esetére is, mert ezek a cionista fiatalok a baloldaliságuk révén elvileg a rendszer saját mozgalmaiba is bekapcsolódhattak volna – a cionizmusuk azonban eltávolította és ellenségessé tette őket. 

Ami a társadalmi hátterüket illeti: ezek a fiatalok pesti zsidó kispolgári közegből származtak javarészt a VI-VII-VIII. kerületből. Társadalmi hátterüket jellemzi, hogy letartóztatásuk után a szüleik – akik között voltak MDP-tagok – leveleket írtak érdekükben a pártvezetés tagjainak, köztük Rákosinak, az egyik szülő páldául azzal akart hatni a diktátorra, hogy ismerte Rákosi szüleit. Mintegy 30-40 fiatal került a hatóság látókörébe, ezek közül összesen hét embert tartóztattak le. Vári azon kérdésére, miszernt mi volt a céljuk, Novák Attila azt válaszolta: azért akartak szervezkedni, mert nem akarták elfogadni azt a korlátok és keretek közé szorított helyzetet, ami az országban kialakult. 

A perről itt és itt találhatnak bővebb információkat, az egyik vádlottal, Schmelzer Kornéllal készült interjúnkat itt olvashatják.

(Címlapkép: Május 1-i felvonulás a Hősök terén 1947-ben. Forrás: Fortepan/Berkó Pál)