Törőcsik Mari halálára: örökbérlet a színházban

Ma hajnalban hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a magyar színművészet meghatározó alakja. A Szolnokon rendezett Hegedűs a háztetőn című darabban ő bújt Golde szerepébe, míg a párja egy másik legenda, Gregor József volt. Szeretsz engem? – hangzott el híres duettjükben, s habár a kérdés Törőcsik Marihoz szólt, a választ most mégis neki címezzük: igen, igen. Nagyon szerettük őt.

Beskatulyázhatatlan és egyedülálló jelenség volt, akinek egy-egy szerepben meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy az arcával, tekintetével és jellegzetes, fanyar mosolyával mindent elmondjon a nézőnek. Egy aprócska Heves megyei kisközségből, Pélyről indult,nem véletlen, hogy kiválóan „hozta” a jó értelemben értett „paraszti zsánert” – holott nem parasztcsaládból származott. 

Az 1956-ban mozikba került Körhintában ismerte meg az ország, és az a „forgatag”, ami a szimbolikusa értelmű körhintában őt magasra repítette, semmit nem veszített a lendületéből. Törőcsik Mari erejére és emberfeletti élni akarására jellemző, hogy súlyos betegsége után voltaképpen a halálból jött vissza közénk – és játszott! 

A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. Lehet ennél több kitüntetést, címet és rangot összeszedni?

Igen, lehet. 

A legnagyobb kitüntetés számára az az évtizedeken át tartó, mély és szeretet teli figyelem volt, amellyel pályáját a közönség és a szakma követte. Igen, az a színházi szakma, amely „belülről” olykor kiéhezett viperákkal teli kígyófészeknek tűnik, hogy aztán „kívülre” a legnemesebb arcát mutassa, Törőcsik Marit ikonként tisztelte, olyan művészőként, aki alapvetően meghatározta egy egész korszak színházi lenyomatát. 

– Szeretsz engem? – kérdezi tőle Gregor József  a Hegedűs a háztetőn szolnoki előadásában, amelyet Schwajda György rendezett, és amelyben Golde szerepét Törőcsik Mari vállalta. Kettejük alakításával búcsúzunk tőle, de nem felejtjük a színésznőt oly jellemző, sajátos humort sem. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit gondol, mi lesz belőle a halála után, mire ironikusan annyit válaszolt: „hogyhogy mi? Bérlet a színházban”.

A Nemzeti Színház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy ma hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Részlet a Nemzeti Színház honlapján közzétett megemlékezésből:

„Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet. Amikor 2009-ben a klinikai halál állapotából visszatért, régi barátja, az orosz rendező, Anatolij Vasziljev „visszarendezte” az életbe Kaposváron A naphosszat a fákon című előadásban. Később is betegeskedett, sokszor gyenge volt, ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek. Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata.

1956 óta, amikor berobbant a Körhinta Marijaként a színházi életbe, megszakítás nélkül játszott. A számok is elképesztőek: százharminckét színházi szerepét őrzi az archívum, ebből hatvanhatot a Nemzeti Színház előadásaiban játszott. Utoljára a 2016-ban bemutatott Galilei életében lépett színpadra. Filmszerepeinek száma százhetvennégy. A számok persze csak a mennyiségről szólnak, de ennek a hosszú pályának az értékét a minőség adta” – a Nemzeti Színház társulata nevében: Vidnyánszky Attila.