Forrás: Élet és Irodalom
Neumann Pali 1957-tõl élt New Yorkban, és csak negyedszázad múltán utazott elõször haza, Magyarországra. Egészen pontosan Gyõrbe.
Mert szüleivel ott élt, és onnan is szökött Nyugatra. Akkor nyáron érettségizett, de hogy Amerikába került, annak nem az angoltudása volt az oka. Hanem a német. Mert kiskorában még élt, a háború idejéig még élhetett a rend, hogy a jobb családok osztrák falusi lányokat alkalmaztak gyerekeik mellé.
A gerasdorfi menekülttábor egyik mindenese, akivel jókat beszélgettek - persze németül - meggyõzte: csakis Amerikába jelentkezzen.
Az õt felkaroló alapítvány elvégeztetett vele valami nem túl igényes fõiskolát, mondván: a többi már az õ dolga. Hát az is volt.
A rengeteg tõzsdeügynökség egyikében kapott állást. Loholt, ügyeskedett, barátkozott. Megnõsült, s hogy igazolja: jó amerikai lett, ír asszonyt hozott a házba.
Nejét talán sok minden érdekelte, de Magyarország éppen nem. Amikor otthon körvonalazta, majd konkretizálta a tervet, Penny mereven elzárkózott az utazástól. „Feleséggel repülni dupla költség, fele élvezet" - mondta, és örült a megtakarításnak és a teljes élménynek.
Felhívta a City egyik nagy utazási irodáját. Bemutatkozott. Tudta: európaiasan ejtett nevét nem mindig értik pontosan.
- Miben segíthetek, Mr. Newman?
- Egy Budapestre szóló jegyet foglaltatnék. Mondjuk a jövõ hétre.
- Szóval hazamegy? - kérdezte kedves bizalmassággal az irodista lány.
- Honnan veszi, hogy haza? - lepõdött meg.
- Ugyan, Mr. Newman! Minden rajongója tudja, hogy Ön egy kicsit magyar.
Neumann Pali nem tudta. Talán látott egy-két filmet a sztárral, de hogy magyar volna - azaz õ is magyar -, arról fogalma sem volt.
- Ó, sose szégyellje. Az Ön pályáján sok a magyar. Adolf és George Cukor, Fox, legalább tíz világhírû angol. És a Nobel-díjasok!
- Ön is magyar? - kérdezte Pali.
- Nem, nem, én ohiói vagyok. De valahogy beleszerettem a magyarokba. Magába is, Mr. Newman. Maga a legszebb, a legszexisebb színész a világon! Mindenkinél jobb. És örülök, hogy New Yorkban a mi irodánkat választotta.
- Köszönöm. Szóval?
- A jegy meglesz. Londonon vagy Frankfurton át. És mikor akarja átrepülni az óceánt? Nappal vagy éjjel?
- Amikor pihentetõbb.
- Éjjel utazzon. A jegyért ne küldjön, jöjjön be személyesen, ha tud. A lányokkal rendeznénk itt egy kis ünnepséget magának. Csuda jól mulatna. Elárulná, mi lesz a következõ filmje?
Pali nem árulta el. Ellenben hazafelé - amikor arra gondolt, hogy a nejétõl öt év alatt nem kapott annyi kedvességet, mint ettõl az ohiói lánytól, beugrott a manhattani nagykönyvtárba. Amelyik éjjel is nyitva tart. Néha, ha valamelyik cég múltját akarta tudni, ellátogatott ide.
Névrokonáról sok adatot talált. Kiírta néhány nyugati parton levõ stúdió és ügynökség telefonszámát, s ezeket másnap fölhívta.
- A filmszínész magyar rokona vagyok - mondta el mindenütt -; a nevünk is azonos. A New York-i tõzsde bizniszben jól ismernek. Ha segíteni akar Paulnak, szóljanak rám. Ez és ez a telefonszámom.
Az idõkülönbség miatt egy kora hajnalon valóban hívták. A felesége majd elájult, amikor meghallotta, hogy a férjét Paul Newman színészügynöksége keresi, méghozzá a Paramount filmstúdióból.
- Kérem, mondják meg a rokonomnak, hogy két nap múlva Budapestre utazom. Ha bármit kér Magyarországgal kapcsolatban, azt készséggel megteszem. Ott a mozik - olvastam valahol - éppen most vetítik A nagy balhé címû filmjét.
Az emberek kedvesek. Másnap, ugyanúgy hajnalban, hívták a Paramounttól.
- Mr. Newman azt kéri - csicseregte a filmes girl -, hozzon neki egy kis piros paprikát. Az erõsebb fajtából. Õrölve. Tetszik érteni? Mert én leírtam az üzenetet pontosan. Ez biztos olyan magyar kód...
- Nem, nem, én pontosan értem. De hogyan juttassam el? Postán?
- Decemberben Mr. Newman New Yorkban lesz. Fellép valahol. És akkor õ majd telefonál.
Neumann Pali Gyõrben megvette a fûszert. Miután egyetlen rokona sem élt már Magyarországon, lényegében több dolga nem is volt az óhazában. A csípõs pirosat kis dundi zsákocskába töltötték, és piros-fehér-zöld szalaggal kötötték át, igen ügyesen. Vett egy moziújságot is, ahol írtak Paul Newman filmjérõl. Aztán vásárolt még egy zsákocska paprikát - az utazási iroda alkalmazottjának. Aki összetévesztette Neumannt Newmannel. És ezzel õt új útra vezette. Valahogy célt adott az életének, homályos biztatást. Mire is?
Amikor visszatért New Yorkba, alig várta, hogy cselekedhessen.
Decemberben Mr. Newman a Hotel Astorban lépett fel, valami nagy gála keretében. Palika ezt a délutáni lapból tudta meg, mint ahogy azt is: ötszáz dollár a belépõdíj. A jótékonysági mûsort Izrael gyermekkórházai javára szervezték.
Másnap a felesége otthonról telefonált, hogy hívja fel a Plazában Paul Newmant. Elõbb haza kellett rohannia a kis tömött zsákocskáért. Az újságot a végén nem vitte el, a magyar mozilap itt szürkének, szegényesnek tûnt föl a szemében.
Mr. Paul Newmant viszont hatalmasnak látta. Egészségesnek, sugárzónak. Olyan erõtér vette körül, mint az Elnököt. Vagy a Tórát.
A recepciós pult elõtt a két férfi kezet fogott.
- Maga nem rokon - mondta Mr. Newman Neumann Palinak. - Legfeljebb névrokon.
És kacsintott. Azzal a fantasztikus szemhunyorításával, amely egyszerre volt tréfás és vagány.
Átadta az ajándékot.
- Köszönöm - mondta Newman azon a gyönyörû, mélyzengésû hangján. Azon a hangon, amelyen tegnap, jegyenként ötszáz dollárért, még énekelt is. - Az az igazság, nemrég egy vendéglõben - folytatta - magyaros ízesítéssel kínáltak nekem valami ételt. Rossz volt, keserû. Gondoltam, egyszer majd én fõzök. És kipróbálom. Szóval köszönöm.
- Nekem volt öröm, hogy elhozhattam. De tudnia kell: ebben a paprikában a közös szívünk lüktet.
Mindketten nevettek.
- Nem akar tõzsdézni? - kérdezte hirtelen Palika. - Ahhoz értek valamelyest.
- Nem - mondta Mr. Newman még mindig az elõzõ nevetés ritmusában. - A pénzügyeimet a könyvelõm intézi. De sebaj, öregem, ha a másik parton jár, keressen meg. Elég annyit mondania: a magyar Newman hívja.
Nyújtotta a kezét. Palika boldog volt, repesett. Ez a kézfogás olyan volt, mint a megváltás. Aztán arra gondolt, az utazási irodába nemcsak a paprikát viszi be, hanem a magyar moziújságot is. A lány megérdemli, hiszen a tévedésével fölrázta az életét.
És majd elmeséli neki: milyen Mr. Newman a valóságban.
