mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2017. Május « | »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        
Szavazó

Becstelen brigantyk – avagy Tarantino kalandozásai a történelemben

2009-08-29 21:12:28
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Szilágyi Iván Péter


Quentin Tarantino legújabb filmje, a Becstelen brigantyk (Inglorious bastards) egészen rendben lenne, de mégis kilóg a botrányosan jó rendezõ életmûvébõl.



A II. világháború történetét újragondoló film túlságosan hosszúra sikeredett (153 perc), mégpedig olyan elemekkel és szükségtelen, monoton szövegelésekkel, amelyeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni belõle. Tarantino filmjeit a rendezõ zseniálisan újrakomponált filmtörténeti eposzokból való koppintásai, a pörgõs és hypercool beszólásokban hemzsegõ párbeszédek és a hirtelen, de rendkívül véres akciójelenetek teszik feledhetetlenné.

A II. világháború éveiben játszódó, nácikat gyilkolászó, majd skalpoló amerikai zsidókból álló bosszúbrigád storyjára eredetileg egy B-kategóriás olasz háborús filmben akadt rá Tarantino, megjegyzem: rendkívül jó érzékekkel kiszagolva a történetben rejlõ, kiaknázatlan lehetõségeket és még éppen hogy élvezhetõ mértékû erõszakot. Majdnem sikerült egy újabb Ponyvaregényt csinálnia, de mégsem.

A rendezõ láthatólag nem találja helyét a múltban, nincs meg hozzá a kellõ tudása, korismerete és alapmûveltsége. Az õ stílusa és sziporkái tipikusan kortársak, a XX. század nyelvezetét és amerikai gettókban, bárokban edzõdött vagányainak fellépését tükrözik. Azonban sokszor nem mutatnak jól és hitelesen egy 40-es éveket feldolgozó filmben. A katonák, civilek és ellenállók közötti párbeszédek hosszúak és legtöbbször ellaposodnak, tankönyvízûre sikerednek és érzõdik rajtuk, hogy Tarantino sok, korszakalkotó háborús filmet rágott át, hogy felszívja azok nyelvezetét. Sajnos kevés eredménnyel… Ugyanis eddigi filmjeire jellemzõ vitriolos, tipikusan Tarantinós stílusát nem merte felvállalni és helyette egy erõltetetten történelmi, vér- és eredeti ötletetekben szegény akciófilmet csinált.

becstelenbrigantik_2.jpg

Tarantino számára a II. világháború láthatólag ismeretlen terület, amellyel nem tud mit kezdeni. Amerika szemszögbõl ez az idõszak csak egy háborús film és ilyen szempontból a Becstelen brigantyk szenzációs lett: akciójelenetei véresek, de gyönyörûek, azonban sajnos ezek csak vetítési idõ legfeljebb tíz százalékát teszik ki. A fennmaradó közel két órában az egyébként kiválóan összeválogatott, nemzetközi merítésû színészgárda tagjainak párbeszédeit kell hallgatnunk, amelyek megírása során a korszakot feldolgozó nagy háborús filmek hõseinek heroikus nyelvezetét és egy Tarantinó-filmben szánalmasnak tûnõ udvariaskodását próbálta feltámasztani a rendezõ.

Tarantino a Brigantykban jó szokásához híven számtalan, a különbözõ embertípusokat és élethelyzeteket leegyszerûsítõ panellel dolgozik: a nácik mind rém hivatalosak, mûveltek és hûvösek (Christopher Waltz-Hans Landa), az amerikai katonák pedig lazák, kellõképpen primitívek, de mindezzel együtt szimpatikusak (Aldo Raine hadnagy-Brad Pitt). A rendezõ igazán jól, már-már mesterien csak a bosszúra éhes, végsõkig elkeseredett és kiégett zsidó katonák és civilek karaktereit tudta ábrázolni.

A Motel rendezõjeként ismert Éli Roth félelmetes erõvel kelti életre a nácik fejét baseballütõvel szétverõ, dühös, ítélkezõ Istent játszó zsidó srácot. Az antináci brigádban feltûnik egy kiugrott náci katona, a volt bajtársait szelíd, már-már beteges hidegvérrel és faarccal legyilkoló Hugo Stiglitz õrmester, akit Til Syhweiger alakít. Néhány jelenet erejéig megjelenik Hitler is (Martin Wuttke), akinek ábrázolása során Tarantino a Bukásból megismert esendõ és töprengõ, örült, de elszánt Hitler-figurát veszi alapul és teszi végtelenül nevetségessé. Újra lepörögnek a Bukás Hitlerjének õrjöngései és monológjai, kifordítva és szándékosan túlhevítve.    

A Becstelen brigantikat érdekes módon csak azon, sajnos ritka, tipikusan tarantinós és század végi beköpései és szimbolikus erejû húzásai, már-már horrorba hajlóan realisztikus jelenetei (skalpolás, horogkereszt vésése a náci katonák fejére és Éli Roth, amint röhögve sorozza gépágyújával a náci közönséget) teszik elviselhetõvé, amelyek nem akarnak korhûk és hitelesek, lenni. A tanulság: Tarantino nem tud kibújni a bõrébõl és ez így van jól! Ha más, nagy történelmi filmeket akar másolni, életre kelteni, csak szánalmas és izzadságszagú utánzatok futnak ki kezei közül.

A régóta várt bosszúfilm trailerjéhez képest nem tartogat túl sok újat a Tarantino-rajongóknak, egy hosszú és unalmas háborús film, amelynek igazán csak befejezése emlékezetes és ütõs: a lemészárolt fõnácik száma és kivégzésük módja, a zsidó bosszú leegyszerûsítõ, de erõs és hatásos megjelenítése, Hitler kivégzése, s ezáltal a történelem sajátos újraírása miatt.


A stáb és a film leírása ide kattintva tekinthetõ meg
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008