63 éve rörtént - Elkezdõdik a nürnbergi per

Forrás: Mút-Kor

A II. világháború után Nürnbergben Nemzetközi Katonai Törvényszék alakult az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió képviselõibõl, a hitleri Németország vezetõi és szervezetei által elkövetett cselekmények elbírálására.

A Törvényszék hatásköre az 1945. augusztus 8-i londoni egyezményen alapult, amelyet a négy nagyhatalom írt alá, s amely azon fontosabb tengelyhatalmi háborús bûnösök pereinek lefolytatását célozta, akiknek a bûncselekményei nem kapcsolhatók egyetlen országhoz, illetve földrajzi helyhez. Késõbb további 19 nemzet fogadta el az egyezmény rendelkezéseit. A vádirat négy vádpontot tartalmazott: 1. béke elleni bûncselekmények - agresszív háború elõkészítése, megindítása és folytatása nemzetközi egyezmények és megállapodások megsértésével, 2. emberiség elleni bûncselekmények - kivégzés, deportálás és népirtás 3. háborús bûncselekmények - a háborús szabályok megsértése 4. `közös terv vagy összeesküvés` az elõzõ három vádpontban felsorolt bûncselekmények elkövetésére. A bíróság felhatalmazást kapott arra, hogy bármely egyént bûnösnek nyilvánítson a fenti 1-3. vádpontokban, valamint bármely csoportot vagy szervezetet háborús bûnösnek minõsítsen. A testület a négy nagyhatalom által delegált egy-egy tagból, valamint egy-egy helyettesbõl állt. Az ügyészek is a négy aláíró országot képviselték. Az elsõ ülést Berlinben 1945. október 18-án, majd 1945. november 20-tól minden ülést Nürnbergben tartottak az Igazságügyi Palotában, a brit Lord Geoffrey Lawrence elnökletével. 24 korábbi náci vezetõt vádoltak háborús bûncselekmények elkövetésével, különféle szervezeteket pedig azzal, hogy jellegüket tekintve háborús bûnösök. A bíróság 250 tanút hallgatott meg és több mint negyedmillió, esküvel megerõsített írásbeli tanúvallomást dolgozott fel. Elutasította a védelem azon állítását, hogy háborús bûnöket csak államok követhetnek el, s megállapította, hogy a bûncselekményeket emberek hajtják végre, ezért felelõsségre is vonhatók. Elutasították azt az érvelést is, hogy a per és a döntés `ex post facto` történt, vagyis a tetteket az elkövetés után nyilvánították bûncselekménynek. A bíróság szerint az ilyen cselekményeket a II. világháború elõtt is jogellenesnek tekintették. 216 bírósági ülés után 1946. október 1-jén 22 vádlott felett hirdettek ítéletet. (Robert Ley öngyilkos lett a börtönben, Gustav Krupp von Bolhen und Halbach ellen pedig szellemi és fizikai állapota miatt az eljárást megszüntették.)
 

A vádlottak:  Elsõ sor (balról jobbra haladva): Hermann Göring, Rudolf Heß, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel Hátsó sor: Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel

Három vádlottat: Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzscht felmentették, négyen: Karl Dönitz, Baldur von Schirach, Albert Speer és Konstantin von Neurath 10-20 év közti börtönbüntetést kaptak. Hármat: Rudolf Hesst, Walter Funkot és Erich Readert életfogytiglanra, tizenkettõt: Hans Frankot, Wilhelm Fricket, Julius Streichert, Alfred Rosenberget, Ernst Kaltenbrunnert, Joachim von Ribbentroppot, Fritz Sauckelt, Alfred Jodlt, Wilhelm Keitelt és Arthur Seyss-Inquartot és Hermann Göringet, továbbá távollétében Martin Bormannt halálra ítélték. Göring a kivégzés elõtt öngyilkos lett, a többieket október 16-án felakasztották. A nürnbergi per jelentõsége volt, hogy a történelemben elõször vontak felelõsségre köztörvényes bûnözõként olyan államférfiakat, akik bûnösök voltak agresszív háború elõkészítésében, kirobbantásában, akik megszegték a nemzetközi jog normáit és azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket annak idején Németország is aláírt. A bíróság bûnösnek nyilvánította a Gestapót, a náci titkosrendõrséget (SD), a náci párt vezetõ testületét és az SS kötelékeit.