mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2018. December « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
Szavazó

"Vörös hajú, szeplõs, zsidó származású kislány volt" - Rábukkantunk a forradalom titokzatos jelképére!

2008-11-22 17:54:27
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Tossenberger Adél / Forrás: Hírszerzõ



Érdekes történet volt a National Geographic címlapján a világot bejárt misztikus, riadt, zöld szemû afgán kislányé, akit felnõtt korában, évtizedekkel késõbb felkeresett az eredeti képet készítõ fotós. Hasonló feladatra vállalkoztunk, amikor az 1956-ban hõsi halált halt titokzatos Erika nyomába eredtünk. Az õ fényképe bõ ötven évvel ezelõtt Nyugat-Európában vált a magyar forradalom egyik jelképévé.


A Hírszerzõn korábban olvashattak már az 1956 novemberében eltûnt titokzatos Erikáról, akinek a fényképe címlapfotóként járta be az októberi forradalom idején a nyugati országokat, s valóságos szimbólummá nõtte ki magát: a bátorság és a remény szimbólumává.

A fényképet egy dán fotós, Vagn Hansen készítette, akinek az akkor 15 éves Erika mosolyogva állt modellt pufajkában, gumicsizmában, egy orosz géppisztollyal a kezében; a sorozatból mégis egy komoly kép vált ismertté: Európa egy tettre kész, bátor lány arcát ismerte meg.

A fényképész és Erika elbeszélgettek - a lány valószínûleg tudott valamicskét dánul, mivel az 1940-es évek végén, mielõtt a vasfüggöny legördülése lehetetlenné tette a hasonló utakat, három hónapot Dániában töltött a Red Barnet nevû egyesület szervezésében, amely a háború után elszegényedett országokban élõ gyermekeket karolt fel -, de a keresztnevén kívül semmit nem lehetett tudni róla.

Hansenen kívül több külföldi fotós is készített képet a kislányról, volt, aki valószínûleg ugyanazon a napon, mint Hansen, Erika ugyanis ugyanazt a ruhát viseli azokon a fényképeken is.

Kutatás - hiába

Erika_1956_ban.jpg
Erika 1956-ban
(Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Vagn Hansen)

Henning Schultz egyike volt azoknak a fiatal dán kamaszoknak, akik fényképe alapján rajongtak Erikáért. Schulznak köszönhetõ az Erika dániai tartózkodásáról szóló információ napvilágra kerülése. "Mindannyian megszerettük õt, azt gondoltuk, nagyon erõs, bátor és csinos" - emlékezett vissza Schultz, aki szerint a fiatal magyar forradalmár más volt, mint a dán lányok.

Tinédzserként elrejtette az egyik legnépszerûbb dán magazin, a Billed Bladet három számát, s felnõtt fejjel bukkant rájuk és bennük Erika fényképére egy láda mélyén az általános iskolai tankönyvei között. Schultz ekkor, 2006-ban határozta el, hogy felkutatja Erikát, s odaadja neki a régi újságokat. Rengeteg idõt fektetett a keresésébe, több magyar lapot is megkért, hogy tegyék közzé Erika képét, hátha valaki ráismer. A kérést csak a Magyar Nemzet teljesítette, de eredmény nélkül. A Hírszerzõ cikkének megjelenése után azonban most felbukkant valaki a múltból.

"Kicsit mindig kilógott a sorból"

Cikkünket olvasva és a fotót látva egy hölgy ráismert a kislányra, s beazonosította: Szeles Erikának hívták, s 1956 novemberében halt hõsi halált a Blaha Lujza tér környékén. Olvasónk 1955-ig Erika általános iskolai osztálytársa volt az akkor a Köztársaság tér 4. szám alatt lévõ Fõvárosi Általános Leányiskolában.

A régi osztálytárs így emlékezett vissza Erikára: "Nagyon ellentmondásos személyiség volt. Nagyon agilis, kifejezetten mozgalmi ember, de a magánéletét nagyon õrizte. Annak ellenére, hogy mindenben benne volt, kicsit mindig kilógott a sorból. Az osztályból nem hívott meg magukhoz senkit. Nem volt testvére, s úgy emlékszem, az édesanyja egyedül nevelte õt".

A hölgy leírása szerint Erika egy vörös hajú, szeplõs, zsidó származású kislány volt. "Arra emlékszem - talán mert 14 éves kislány voltam -, hogy különös ruhái voltak. Abban az idõben meglehetõsen feltûnõ volt és irigykedtünk is emiatt rá. Teljesen más anyagból voltak és a szabásuk is idegen volt. Mi az ötvenes években kis flanelruhákban, kordbársony nadrágban, kockás flanel-blúzban, kötött kardigánokban jártunk. Erikának volt egy-két nagyon szép ruhája, én például rajta láttam elõször kék-zöld összeállítást. Ezeket a ruhákat valamilyen csomagban kapták" - emlékezett vissza Erika egykori osztálytársa.

A néptáncos kapocs: szálak a Béke Szállóból

Az asszony szerint Erika úttörõvasutas is volt, körülbelül 1952-53-tól, az általános iskola után viszont nem ment középiskolába, hanem szakácstanulónak állt a Béke Szállóban, ennél többet viszont nem tud róla.

A történetnek azonban itt még sincs vége, Erika képét ugyanis bárki megnézheti tizenegy másik '56-os Hansen fotó mellett a Magyar Nemzeti Múzeumban. Itt találkozott szembe múltja egy darabjával Dr. Almerigo Fonda közgazdász is, aki 1956-ban szintén a Béke Szállóban dolgozott revizorként, s aki egy néptánccsoportban táncolt Erikával.

Fonda egy fényképpel is megajándékozta a múzeumot, amelyen Szeles Erika is beazonosítható. A fotón szereplõ lányok sorsa közül nemcsak az övé volt tragikus, egyikük például egy rosszul sikerült abortusz miatt halt meg 1956-ban.

"Egy másik alkalommal, amikor a pincéket jártam végig, az egyikben számos igen különféle cipõ és lópokróc mellett 3 fiatalember hulláját találtam. Szerencsétleneket elõtte való éjjel lõhették le (…) Forradalmárok lehettek és rajtuk ütöttek" - emlékszik vissza a Béke Szállóban 1956-ban uralkodó állapotokra Fonda Almerigo, aki most 79 éves.

Fonda a forradalom szimbólumává vált lány osztálytársa által közölt információkon kívül arra is emlékszik, hogy Erika édesapját a németek ölték meg egy koncentrációs táborban, azt azonban õ sem tudja, pontosan melyikben. Emellett azt is tudni véli, hogy Erikáék a VI. kerületben, valahol a Városliget környékén lakhattak.

Erikának kisebbségi komplexusa lehetett

Az egykori osztálytársnõ emlékeivel ellentétben Fonda csendes, visszafogott, mosolygós, de visszahúzódó kislányként emlékszik vissza Erikára, aki igazán semmivel nem hívta fel magára a figyelmet, hang nélkül beilleszkedett a többiek közé.

A volt munkatárs azt is megfigyelte, hogy mivel a tánccsoportban, ahová mindössze három hónapig járt, s hetente körülbelül kétszer próbáltak, Erika kisebbségi komplexussal küzdhetett, s talán ezért is volt visszafogottabb. Rajta kívül ugyanis többek között egy gépgyorsíró, egy recepciós és Fonda személyében egy revizor is táncolt közöttük, ezek pedig mind magasabb beosztásnak számítottak, mint a szakácstanulói státusz.

Visszahúzódása miatt azt sem lehetett tudni, hogy értelmiségi családból származott-e, de a volt táncostárs szerint beszédstílusa és kommunikációja alapján nyugodtan lehetett akár értelmiségi is. Arról viszont egyelõre semmi információ nincs, hogy Erika édesanyja mivel foglalkozhatott.

Azt a tényt, hogy Erikát 1956 novemberében lelõtték, nem csak az anonimitást kérõ egykori osztálytárs és Fonda Almerigo erõsítették meg, hanem a lány után kutató Schultz is találkozott egy újságcikkel, amiben Erika egy másik volt munkatársa számol be a lány haláláról.

Az újságcikk az 1981-es Berlingske Tiende címû lapban jelent meg "A hõs Erika halott" címmel. Egy Dániában élõ '56-os menekült, Árki József mesélte el, hogy Erikával együtt járt szakácsiskolába, s a lányt 3-4 évvel idõsebb barátja vitte a felkelõk közé. A cikk szerint Erika a Vöröskeresztnek segített sebesülteket menteni november 4-e után, s ekkor érte halálos lövés egy szovjet géppisztolyból.

Árki szerint november 8-a után Szeles Erika édesanyja Budapest-szerte kereste a lányát, s õt magát is zokogva kérte, mondja el, mit tud gyermekérõl. A férfinak azonban kellett néhány nap, amíg összeszedte a bátorságát, s elmondta az édesanyának: Erika halott.
 

 A zöldszemû afgán lány története

A National Geographic 115 éves történetének legismertebb fényképe a rejtélyes "Afgán lány", akinek riadt, zöld szeme bejárta az egész világot. Két évtizeddel azután, hogy a National Geographic Magazine címoldalán feltûnt ez a tekintet, ismét a lány nyomára bukkant az eredeti képet készítõ fotós.

2002 januárjában Steve McCurry és csapata visszatért Nasir Bagh-ba, a pakisztáni menekülttáborba, ahol az eredeti fotót készítette, hogy rátaláljon egykori modelljére. Sok embert megkérdezett, mire bármit is megtudott a zöldszemû lányról. Végül kiderítette, hogy Sharbat Gula mára már férjhez ment és Afganisztán egy távoli részén él családjával.

"A tudomány igazolta az érzésemet. Mikor elõször megláttam, tudtam, hogy õ az" - mondta Steve McCurry, aki tizenhét év után ismét fotókat készíthetett a lányról. "100 százalékig biztos voltam benne, hogy Sharbat Gula nem lehet más, csak az én afgán lányom, akit tizenhét éve keresek. Ugyanolyan igézõek és egyben rémültek a szemei, mint akkor voltak". "Sharbat története minden forradalom jelképévé vált" - mondta a National Gegoraphic Magazine fõszerkesztõje, William L. Allen. (Forrás: Múlt-kor történelmi portál)

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008